Junior Nyugdíjtalan

Olvasgatnivalók a mai napról és a tegnap éjszakáról. Ahogy láttam, sokan még tegnap este úgy gondolták, hogy megírják véleményüket a tegnapi eseményekről. Mivel ez valószínűleg, az év legfontosabb bejelentése volt, nem is csoda, hogy mindenki, aki számít a bloggolás terén megpróbálta minél hamarabb írásba foglalni véleményét.

Tóta W. Árpád: Lehet szeretni, nem szeretni, igazán ez a bejegyzés a szokásos „tótawés”, semmi extra nincs benne, egy kis nemmegmondtam hangulat és ennyi

Mandiner blog: Külön kiemeli a több pénzt az embereknek részt, ami valóban egy kicsit elsikkadt, miszerint a visszalépők az infláció feletti hozamot megkaphatják készpénzben. Osztogat az állam, az emberek saját pénzéből, még érezzük magunkat megtisztelve. A demográfiai elemzés nem újdonság, de legalább van pár adat, amire lehet támaszkodni. Még mindig ugyanaz az érzésem: nem lehet jó egy nem öngondoskodó rendszer.

Török Gábor: Ő mint politikai elemző nem gazdasági oldalról közelíti a kérdést, bár érezhetően nehéz neki is elemzői szerepben, pártatlanul maradni egy ilyen lépés után. Gondolom neki is van számlája valahol… Látható, hogy a kormánypárt szerinte mellényúlt ezzel a lépéssel, nagyot hibázott.

Véleményvezér: A címe soha nem tetszett a blognak, de mindegy. Valóban a saját szavazórétege alatt vágja a fát a párt, nem lehet eltagadni. A téeszesítés elég szép hasonlat, az is körülbelül ennyire lehetett önkéntes, amennyire a nagyapám elbeszéléseiből megvan. Nagyon nagy idézet ez innen: „Mert az állami nyugdíjrendszernek mostantól közössége van. Ez egy olyan közösség, amelynek tagja az, aki nem fizet be semmit, de kivesz onnan, viszont nem tagja, aki úgy fizet be, hogy soha nem lát egy fityinget sem a közösből.” Valóban így megy, de akkor inkább nem leszek a közösség tagja.

Sok helyen olvasom kommentekben, hogy ők ugyan nem tesznek semmit, maradnak a magánnyugdíjpénztárban. Nem fognak lépni január végéig semmit. Ha tényleg maradni akarnak, nem jó ötlet. A hírekből az derül ki, hogy aki nem tesz semmit, az automatikusan visszakerül az állami rendszerbe. Külön nyilatkozatot kell tenni, hogy nem akar az ember visszakerülni.

Ez megint csak arra alapoz, hogy az emberek:

A, Nem tudnak erről és nyugodtan üldögélve átkerülnek

B, Tudnak erről, de nincs idejük, külföldön vannak, betegek, stb

C, Tudnak erről, sorba állnak, utolsó percig várnak és lekésik

Vagyis nagyon sok olyan ember lesz, aki bár tenne az ügy érdekében, de nem fog neki sikerülni. Még nincs meg a konkrét törvény, december közepén lesz csak meg, onnantól meg Karácsonyt és egyéb ünnepeket beleszámolva nagyon kevés idő lesz. Gondolom, valahol a pénztárnál kell kezdeményezni majd a maradást, de annak meg az államnál kell lejelentenie.  Nem hinném, hogy januárban annyira pörögni fog a munka mind az államapparátusnál, mind a valószínűleg túlterhelt pénztáraknál.

Azt is hozzá kell tenni, hogy Alkotmánybírósági döntésig valamint a mostaninál több információ beszerzéséig nem sokan fognak mozdulni, vagyis a január nagyon, nagyon zsúfolt lesz.

Valaki ezt is kitalálta…

Természetesen az alapcikket az indexről. Finom meleg tejcsit és egy kevés seduxent javasolok mellé, ha ez az első, amivel kezdesz.

Azután a Pénztárszövetség véleményéről és beadványairól szólót. Azért az kicsit ironikus, hogy a szövetséget Stabilitásnak hívják... Javasolnék névváltoztatást. Az Alkotmánybírósághoz beadott kérelemhez nem sok remény fűzök. Régen valószínűleg lett volna esélyük, de most hogy a kormányzó párt bármikor megvághatja ennek az intézmények a jogkörét, a remény elég messze szállt. Az biztos, hogy ez egy fontos döntés lesz, mind a bíróság, mind a kormány részéről. Ha megint alkotmányt módosítanak, akkor az már messze túl megy a fair play szabályain. Bár, most se vagyunk ott, igaz. Ezt próbálom figyelemmel kísérni, hátha lesz valami fejlemény. Csak nem tudom érdemes-e végigvárni. Az Alkotmánybíróság nem éppen a leggyorsabb intézményünk és félek késő lesz mire határozatot hoznak. Az meg, hogy pont Karácsony is közbeesik, nem segít sokat. Lehet, hogy így is volt tervezve?

Közgazdászok, elemzők, nyugdíjszakértők. A nyugdíjszakértő mi lehet? Hol képzik? Mit csinál egész nap? Mikor megy nyugdíjba? Mindegy. Itt is azt tanultam meg, hogy a probléma az, hogy aktuális hiányra költi az állam a pénzem, míg például az a cég, amelyikkel szerződtem, befekteti. Nem kicsi különbség.

FigyelőNet. Itt is attól tartanak, hogy hiába az alkotmány, ha ott a kétharmad a másik oldalon. Persze most látszik, hogy a 98%-os különadó mekkora beetetés volt. Ez egyéni perek említése érdekes, nem tudom ki merné elkezdeni, ki merné követni.

Elolvastam a Hvg cikkét is. de nem volt benne a fentiekhez képest semmi újdonság.

Bevallom, ezek után olyan blogokat olvastam, ahol tudtam, hogy hasonlóan ideges és dühös emberek írnak bejegyzéseket. Egyszerű pszichológia: tudni akartam, hogy nem én vagyok a hülye hanem tényleg a világ az. Mondjuk szépen vagyunk, hogy blogokból döntöm el milyen a világ, de ez van :).

Vastagbőr „nem kicsit basz oda” :) Ennyi elég is innen, őszinte egyetértés részemről.

Holnap Újság: Ehhez még kevesebb komment kell, Négyharmados Forradalom :).

Hát hirtelen ennyi, holnapra gondolom lesz Török Gábor bejegyzés és más olyan is amit szívesen olvasok el. Megírom.

Valamikor ma délután a munkahelyen az egyik közös chatablakban csúnya anyázás kezdődött, amit egyre több kolléga vett át. A munka mellett nem sok időm volt odafigyelni, de gyanús volt, hogy valami durva hír kavarta fel az enyhén alulöltözött hölgyek linkjeinek sorát. Nemsokára meg is lett a megoldás: megmentik a nyugdíjakat.

Hosszasan olvastam a cikket, átnéztem más portálokra, vissza az indexre, nyomogattam az F5-öt, hátha kiderül, hogy csak valami MTI-s viccről van szó. Nem az volt.

Egyre több anyag került fel, nyilatkozatok, az első kapcsolódó blogbejegyzések. Nem tudom szebben kifejezni magam, de felbaszott a dolog.

Pár hete, amikor először lett bejelentve, hogy a következő 14 havi magánnyugdíjpénztári átutalást nem ejti meg az APEH, hanem az állam felé továbbítja, akkor se voltam nyugodt, de kevés konkrétumot tudtunk akkor. Reméltem, hogy valami európai megoldás lesz a végén. Hozzá kell tenni, ahhoz hasonló intézkedés történt már máshol is, tőlünk keletebbre is: Észtországban. Az apró különbség, hogy ott beígérték a visszaadást is. Mármint konkrétan, nem pedig egy ilyen „senki nem károsul” maszlaggal. Az állam ott többet ad az embereknek vissza mint amit elvett. Nos, nálunk nem ez lett.

Végül is visszaadják a pénzt, de mivel tudják, hogy addigra tönkremegy az összes magánnyugdíjpénztár, ezért ezt elég könnyen meg lehet ígérni. Ahogy most kinéz a rendszer, 2012 januárjában nem lesz magánnyugdíjpénztár, aminek majd utalhatja az állam. Akkor meg megtartja. Mint a többit. Valahol azért zseniális ez.

Sokan sokfelé leírták hogy ez mennyire ütközik mindabba, amit jogállaminak, morálisan elfogadhatónak és normálisnak tartunk. Bár forr az indulat bennem, de nem hiszem, hogy okosabbat tudok alkotmányjogászoknál, exminisztereknél vagy jó pár régebbi bloggernél mondani.

Annyit tudok, hogy hazafelé ingázva Pest forrott. A villamoson, a vonaton, az utcán az emberek erről beszéltek. Nem mosolyogva, bólogatva. Gesztikulálva és hangosan. Egészen olasz városi hangulata lett a fővárosunknak :).

Nem tudom mit fogok tenni. 27 éves vagyok, 5 éve dolgozom. Nem is olyan kevés pénz van már most is a számlámon, amit eddig relatíve a saját tulajdonomnak hittem. Tévedtem és át kell gondolnom dolgokat, nemcsak ezzel, hanem úgy mindennel kapcsolatban a jövőmről és az országról. A következő 68 napban próbálom leírni, hogy milyen hírek mozgatnak, mit olvasok, gondolok erről és mi lesz a döntésem a végén. Most még fogalmam sincs. Sejtem, hogy itt még változni fognak a feltételek, minden oldalon. Mézesebb lesz a mézesmadzag és sötétebb a szakadék. Le fogok írni mindent. Ha másnak nem segít, nekem talán igen. Ha más nem olvassa el, én talán 45 év múlva igen.